Megvizsgálta már valaki a körülöttünk élő népek himnuszainak szövegét? Én most ezt tettem. Sokat nem kellett csalódnom! Van egy közös pontjuk amely mint himnuszukban mint pedig független önálló történelmükben is alapkőként van jelen, ez pedig a magyarok egyetemes gyűlölete!

Deşteaptă-te, române (Ébredj fel, ó, román) a címe Románia nemzeti himnuszának. A himnusz szövegét Andrei Mureşanu (1816–1863) írta, a zenéjét pedig Anton Pann (1796–1854) komponálta. A dalt először Un răsunet (Visszhang) címen publikálták az 1848-as forradalom alatt, ahol Deşteaptă-te, române néven azonnal a nemzeti mozgalom egyik fő dalává vált.

Deşteaptă-te, române!!!

Deşteaptă-te, române, din somnul cel de moarte,
În care te-adânciră barbarii de tirani!
Acum ori niciodată croieşte-ţi altă soartă,
La care să se-nchine şi cruzii tăi duşmani!

Acum ori niciodată să dăm dovezi în lume
Că-n aste mâni mai curge un sânge de roman,
Şi că-n a noastre piepturi păstrăm cu fală-un nume
Triumfător în lupte, un nume de Traian!

Priviţi, măreţe umbre, Mihai, Ştefan, Corvine,
Româna naţiune, ai voştri strănepoţi,
Cu braţele armate, cu focul vostru-n vine,
„Viaţă-n libertate ori moarte!” strigă toţi.

Preoţi, cu crucea-n frunte! căci oastea e creştină,
Deviza-i libertate şi scopul ei preasfânt,
Murim mai bine-n luptă, cu glorie deplină,
Decât să fim sclavi iarăşi în vechiul nost’ pământ! ??

Magyar fordítás:

Ébredj román, ébredj halotti álmodból,
Melybe sűlyesztettek barbár zsarnokok!

Most, vagy soha, teremts magadnak eljövendő sorsot,
Melynek kegyetlen ellenséged is meghajolni fog!

Most vagy soha, bizonyítsd be a világnak
Hogy még folyik a római vér ereidben
És hogy szívünkben még őrzünk büszkén egy nevet
Csaták győztesét, egy nevet: Traianus

Nézzétek ti kísértetek: Mihály, István, Mátyás király
Román nemzet, a ti dédunokáitok,
Felfegyverkezve, a ti tüzetekkel ereinkben
Mind azt kiáltjuk “Élet szabadon, vagy halál!”

Papok kereszttel az élen! Hisz a had keresztény,
A mottó a szabadság, a cél szent,
Inkább meghalunk csatában, teljes glóriában,
Mint hogy újból rabszolgák legyünk régi földünkön.

Először a “Melybe sűlyesztettek barbár zsarnokok!” és a “Hogy még folyik a római vér ereidben” ragadta meg a szemem. Köztudott, hogy bennünket oláh testvéreink mongolok(?) leszármazottainak tartanak(ezzel van most teli a youtube is), akik barbár módon betörtünk a Kárpát-medencébe. Mint ahogy azt a szlovák politikus (aki fiatalkorában lopásból élt) Ján Szlota is kijelentette: “A magyarok őshazája nem a Kárpát-medence, hanem a Góbi sivatag”. Ugyanis itt a Kárpát-medencében szerintük valamiféle Nagy Románia volt. Mondjuk a szlovákok szerint meg Nagy Morva Birodalom. Lényeg mi lényeg, jöttek a magyar barbárok és a kulturált népet lenyilaztuk földjüket elloptuk bla-bla….

 

kinek mi, avagy jól megfértek

Míg mi buta barbárok, addig ők a dákoromán dicső és szuper fejlett nép sarjai. Ázsiai mivoltunkat mi sem bizonyítja jobban mint sárga bőrünk, alacsony alkatunk, fekete hajunk és húzott szemeink. Hisz ez jellemző minden magyarra.Vagy nem?

Ellenben a “Dákorománok”  igen nemes, a római polgárokra jellemző arcélekkel rendelkeznek mind a mái napig (KLIKK). Szinte magam előtt látom ezeket az arcokat a római légiósok pajzsai  a scutum mögül kikandikálni…. Hiába nó, római-dák vérű havasi szomszédaink igen szikár emberek, vagy inkább shukár? Nem hiába forgatták Romániában a Borat című film  elejét sem. Az olaszok is igen büszkék erre a régi rokonságra, alig győzik hazatoloncolni a sok rokonlátogatásra érkező vendégmunkást.

A valóságban viszont legvalószínűbb az, hogy a román egy a mai Albánia területéről elszármazott nép, akik nem lehettek valami ügyes pásztorok ha a Kárpátokig elkóboroltatták nyájaikat. Mindenesetre itt mára sűrűn keveredett népük tatár, kun, jász, roma, török, magyar és még egy csomó néppel. Megjegyzem a magyar is homogén nemzet, és valóban Ázsiából jöttünk, többször is! És valóban vannak ázsiai rokonaink, de rájuk és közös szkíta-pártus-avar-hun-magyar kultúránkra méltán lehetünk büszkék. És hogy kinek vannak előjogai a Kárpátmedencéhez abba most nem mennék bele…(tatárlaka)

Mongoloid Csángó Magyarok és Európid Dákorománok

De a himnuszukhoz visszatérve: szerepel még benne Traian azaz a római Traianus császár, aki 98-117  között volt a Római Birodalom Császára. Igen gyakori név ma is Romániában pl az ex-elnök Traian Băsescu is róla van elnevezte. Traianus (egyes átírások szerint: Trajanus) román származását mi sem bizonyítja jobban, hogy az Appennini félsziget közepén Umbria tartományban született, majd onnan költözött át a mai dél Spanyolország területére. Lehet a sok napozás végett hiszik románnak, nem tudni. Mindenese jól hangzik egy nagy név a “családban”… Ami azonban érdekes, hogy mai románok a (a rómaiak mellett) trák eredetű dák népet tekintik őseiknek (ezt a tudomány nem igazolta), amelyet Traianus római császár a 2. század elején győzött le….

És mégis:

 ”Most vagy soha, bizonyítsd be a világnak
Hogy még folyik a római vér ereidben
És hogy szívünkben még őrzünk büszkén egy nevet
Csaták győztesét, egy nevet: Traianus”

…Biztos valami családi vita lehetett akkor, de a 2. században még nem volt Josi Barát meg Maúnika só ahol meg lehetett volna beszélni…

De hál’ Istennek nagy még a rokonság:

“Nézzétek ti kísértetek: Mihály, István, Mátyás király
Román nemzet, a ti dédunokáitok..”

Mihály alatt nem tudom kire gondolnak, mert I. Mihály román király “csak” 1921-ben született, de ha himnuszukban megénekelt 4 ember közül ő sem román akkor bizony senki azok közül akiknek a  román nemzet a (mostoha)dédunokája..

Hóhó de mi a helyzet a mi Mátyás királyunkkal? Aki szintén helyet kap a dicsénekben (az eredeti román szövegben Corvine néven szerepel) Mennyire román Mátyás?

Először a Supplex Libellus Valachorum (A valachok könyörgő levele, 1791) c. politikai írásban mondták románnak, előtte senki sem tartotta Oláhnak. Ha mondjuk a Havasalföldről is származnak nem értem miért nem vágyott vissza az a család…

De Mátyás nem volt román, főleg mivel ő már Kolozsváron született,a nagy törökverő és Magyarország kormányzója Hunyadi János fiaként, és lett Magyarország egyik legnagyobb királya(valamint cseh (ellen-)király, Ausztria hercege. )

Mátyás magyarsága nem is kérdéses, amiért őt románozzák az a nagyszülők származása, ott is csupán a nagyapja. Ugyanis Hunyadi Jánosnak(Mátyás apja) az édesanyja Morzsinay Erzsébet, a Morsinai nemzetségből való magyar volt. Édesapja Vajk, aki a kenézi  rangot töltötte be a havaselvi területen. A Vajk tipikusan pogány magyar név, Szent István is ezt a nevet viselte keresztsége előtt. Nem mellékesen abban az időben nem csupán a nemzetiségről, de a vallásról tudhatták meg ki kicsoda! Hunyadi katolikus volt, mint apja és anyja, nem görögkeleti ortodox mint a románok!

Kicsit legenda szagú de egy másik elképzelés szerint Zsigmond magyar király volt Hunyadi János apja, és Morsinai Erzsébetet csak a látszat kedvéért házasították össze Vajkkal, erre több bizonyítékot véltek felfedezni.

Erröl a témárol itt egy részletesebb beszámoló

Figyelem, a szövegben említett István nem a mi Szent Istvánunk(pedig ő is Vajk volt), hanem Stefan cel Mare ( Nagy István ) Moldva aranykorának fejedelme 1457- 1504. Mondjuk ő sem román hanem moldvai, ami ugyan hasonló de erről a moldvaiakat kellene megkérdezni, hogy ők románok e….a fejük lecsavarodna annyira ráznák!

Róla még annyit, hogy bár amikor épp pácban volt Mátyás király befogadta udvarába. Aztán amikor később rátámadt Mátyás elpüfölt bennünket, de elverte a török szultánt és a lengyeleket is,  36 csatából 34-ben győzött.Valóban tiszteletre méltó király volt akit IV. Sixtus pápa a vaslui csat után a keresztény hit igaz bajnokának nevezett (verus christianae fidei athleta). Vallásos meggyőződését azzal is bizonyította, hogy kifizette az Athosz-hegyi kolostor tartozását a török portának, hogy a kolostor megőrizhesse vallási függetlenségét. A vaslui csatában egyébként nekünk is nagy szerepünk volt ugyanis
a kb. 20 000 moldvai gyalogos és lovas mellet 2000 lengyel, 5000 székely, 1800 magyar valamint 20 ágyú is harcolt.

Nem mellékéssen szeretett átrohanni Romániába is “menni egy kört”, ez is bizonyítja hogy mennyire román egy moldáv. Bezzeg ha lett volna Maunika só… Amúgy csak nyelvében azonos a két nép, de ez nem sokat számít lásd pl a horvát-szerb gyűlöletet…

De a románok nem csupán a szavak emberei:

“Most, vagy soha, teremts magadnak eljövendő sorsot,
Melynek kegyetlen ellenséged is meghajolni fog!”

És hogy hogyan teremtették meg, és hogyan hajoltatnak ellenséget? Hát 3000 civil válogatott módon való felkoncolásával…

Erdélyi vérengzés 1848-49

Az Erdélyi vérengzés néven elhíresült támadások 1848. október 19. és 1849. januárja között zajlottak. Magyarország és Erdély uniója ellen fellázadt, császárhű románok a pogrom ideje alatt több mint 3000 magyart mészároltak le, ezzel megváltoztatva Dél-Erdély etnikai felépítését.

Előzmények

1848-ban a Kolozsvárott összehívott országgyűlés kimondta Erdély unióját Magyarországgal. Ezen az országgyűlésen azonban a magyar képviselők voltak többségben, románok és szászok csak kis számban voltak jelen, így az említett két nép nem fogadta el az országgyűlési határozatot. A románok 1848. május 15. és 17. között nemzetgyűlést tartottak Balázsfalván, ahol kijelentették, hogy szembeszállnak a magyarokkal. Nemsokára hadsereget szerveztek, amelynek fővezére Avram Iancu lett. A felkelő románok elárasztották egész Alsó-Fehér vármegyét, Torda-Aranyos vármegyét és Kis-Küküllő vármegye egy részét. Az Erdélyi Szigethegységben ütötték fel főhadiszállásukat, innen támadták a magyar hadsereget. A felkelők azonban nem csak a hadsereg, hanem a civil lakosság ellen is követtek el vérengzéseket.

Avram Iancu

A vérengzések

Az első mészárlásra 1848 október 19-én került sor, Kisenyeden. Ezt a települést a magyarok annyira biztonságosnak gondolták, hogy még a szomszédos településekről is ide jöttek védelmet keresni. A románok ostromolni kezdték a falut, de a magyarok több napig kitartottak. Végül aztán letették a fegyvert, mire a románok 140 embert – férfit, nőt, gyermeket – lemészároltak.

Pár nappal később Székelykocsárdot pusztította el egy felkelő csapat, itt összesen 60 magyart végeztek ki, állítólag olyan kegyetlenséggel, hogy a falu három lakosa, aki elbújt a románok elől, látva a borzalmakat felakasztotta magát.

Gerendkeresztúron 200 magyart gyilkoltak meg.

Zalatna bányavárost felgyújtották, a menekülő lakosságot Ompolygyepü határában lemészárolták. 700 magyar esett itt áldozatul.

Október 23.-án Boroskrakkó és a környező települések magyarjait végezték ki. A lemészároltak száma 200.

Október 28.-ról 29.-re virradó éjszaka Borosbenedek 400 magyar lakosát végezték ki.

Október 29.-én Magyarigen 200 magyar lakosát ölték meg.

Borosbocsárdon megközelítőleg 40 magyart végeztek ki.

Marosújvárra a környékről 90 magyar nemest toboroztak össze, akiket Balázsfalvára akartak hurcolni. Azonban alig hogy elindultak Marosújvárról, a csoportot egy román pap megimádkoztatta, majd mindannyiukat legyilkolták, holttesteiket a Marosba dobva.

A székely lakosságú Felvincet a személyesen Avram Iancu által vezetett sereg dúlta fel, itt 30 magyart öltek meg, az elmenekült lakosságból további 170 halt éhen vagy fagyott meg a téli hidegben.

 ”Papok kereszttel az élen! Hisz a had keresztény,
A mottó a szabadság, a cél szent”

A leginkább elhíresült pusztítás 1849. január 8.-ról 9-re virradó éjjel történt. Ezen az éjjelen Axente Sever és Prodan Simion ortodox popák vezetésével felkelők rohanták meg a Nagyenyedet, megközelítőleg 1000 embert mészároltak le, a híres kollégiumot pedig elpusztították.

Következményei

A mészárlások következtében Dél-Erdély etnikai összetétele nagymértékben megváltozott a románok előnyére. A mészárlások elkövetői nem kaptak büntetést, nyugodt körülmények között élhették le hátralevő életüket, sőt településeket neveztek el róluk szülőhazájukban, szobrokat emeltek nekik, többek között Nagyenyed városában is. A lemészárolt magyaroknak azonban sok helyen még emléket sem állítottak. Nagyenyeden egy táblát helyeztek el, amelyre felvésték a pogrom dátumát. Az egyetlen igazi emlékmű Ompolygyepű és Zalatna között található, egy 10 méter magas obelix PAX felirattal, mely az itt kivégzett Zalatnai polgároknak állít emléket.

Az 1848-as mészárlás emlékműve

———————————————————————————————

Végezetül tekintsétek meg a Szlovák himnusz első két dalolt versszakát. Érdemes megfigyelni a választékos szóhasználatot és a mesterien megírt, szinte nyelvtörőnek is beillő mondatokat. Mit szenvedhetett mire ezt megírta szegény Janko Matúška.

Az első két versszak magyar fordítása:

A Tátra fölött villám, vad mennydörgés csattan,
A Tátra fölött villám, vad mennydörgés csattan,
Állj meg testvér elmúlik a veszély, a szlovák újraéled.
Állj meg testvér elmúlik a veszély, a szlovák újraéled.

A mi Szlovákiánk oly sokáig aludt.
A mi Szlovákiánk oly sokáig aludt.
Villámok, dörgések ébresztik fel, hogy felkeljen már.
Villámok, dörgések ébresztik fel, hogy felkeljen már.

Na és mit gondoltok minek az apropóján született a dal?

A dal 1844-ben keletkezett egy tiltakozó akció során. A pozsonyi evangélikus líceum diákjai Lőcsére mentek, hogy tiltakozzanak a magyar hatóságok Ľudovít Štúr elleni eljárása ellen.

De a dal az 1848/49-es szlovák nemzeti mozgalom során lett igazán népszerű.

Ľudovít Štúr (magyarul néha Stúr Lajos) a szlovák nemzeti mozgalom vezetője, a szlovák irodalmi nyelv megteremtője, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc ellen harcoló szlovák önkéntes résztvevőinek toborzója!

Nem hiába lázadozott Lali, hisz abban az időben nagyon elnyomtuk őket, olyannyira, hogy szegényke még a Magyar Királyság országgyűlésében is résztvevő politikus volt…

Országgyűlési képviselősége 1847-ben kezdődött, egy évig vett részt a parlament munkájában.. Az 1848-49-es forradalom idején belekezdett a szlovák követelések megszervezte a magyar uralom elleni Szlovák Felkelést, de nem járt sikerrel, 1849-ben a magyar forradalommal együtt lényegében a szlovák is elbukott, ugyanis ekkor a Habsburgoknak már nem volt szüksége a szlovákok segítségére. Ezután mint aki jól végezte dolgát visszaköltözött szüleihez Zayugrócra, ahol az irodalomnak szentelte életét (1850-1856).

Mint láthatjuk mindkét szorgos pásztornép szomszédunknál sajnos nem tanultak eleget saját ősi szakmájukból és az osztrák gond nélkül terelgette őket saját kedve szerint. Ez olyannyira jól sikeredett ,hogy mái napig gyűlölnek bennünket és léten-nyomon atrocitásokról hallani. De ez nem is csoda olyan népeknél akinek a nemzeti öntudatának az egyik pillére a mi megvetésünk, és ezen megvetésnek adnak hangot akárhányszor szívükre emelt kézzel eléneklik a hazájuk himnuszát.

forrás: sok Wikipédia

 (MAGYARázat blog)

This entry was posted on csütörtök, május 28th, 2009 at 15:27 and is filed under Történelem. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.